Zűrös hét:

Már a hétfői nap sem volt könnyű, hisz' reggeltől estig elfoglalt voltam, de ez a rohanás az egész hétre kihatott. Ábel fülfájása némi pánikkal töltött el, de ez szerencsére csak egy éjszakás kaland volt. Csütörtökön ismét találkoztunk a szokásos játék partin Éváéknál, amiből egy politikai nézetmegosztó beszélgetős, disznótorost falatozós esemény lett. Szerencsére nem estünk egymásnak véres kézzel, mint azt a Rogán tenné a Gyúrcsánnyal, ha a disznóbökő kés a kezében lenne. Ebből látszik, hogy az igazi barátságot nem ronthatja meg a politika.

Az örömbe némi ürömként vegyült bele Szilvi rossz hangulata, mert Árpád vezérünk (a fogorvosunk) nem végzett elég alapos munkát, s így szegénykém fog és álkapocs fájdalommal is küzdött. Ezen fájdalom közvetve nekem is okozott némi lelki sérülést, de szerencsére én hamar kiheverem ezt. Mert erre a lányra nem lehet haragudni! (IMÁDOM!!!)

Péntek: Na ez a nap volt idáig a csúcs. Kialvatlanok voltunk és nyűgösek. Egy laptopot kellett üzembe helyeznem -a szokásos csótánykergetősdi után-, s mindenféle földi jóval felvérteznem. Ez elég sok időbe került, s így nem tudtam úgy részt venni a kedves szomszédaink Zoltán napi összejövetelén, mint szerettem volna. Emiatt módfelett restellem magam, de talán megbocsátják nekem. Szilvikém még mindig sírógörccsel küzd a foga és "énmiattam", úgyhogy most kicsit elegem lett... Jó is itt magányomban irogatni, és reménykedem csak abban, hogy a holnap csak jobb lehet. Szülinapi babazsúrra vagyunk hivatalosak, ahol lesz sok meglepi a gyerekeknek...

De itt abba is hagyom, és a következő "post" legyen a babazsúr képösszefoglalója, komment nélkül...