A lovászfiú lustaságából én vezettem le a lovat a pályára, ahol Ábi ismét gyakorolhatott egy kicsikét. Bár kicsit lassan értünk le, mert Csillag szófogadatlan volt. Szépen sétált mellettem, amig a szeme sarkából az útszéli füvet meg nem látta. Hiába vagyok hatökör, az egy lóerővel, ami most az állást testesítette meg, nem bírtam. Hiába húztam, ő csak bőszen falatozott, és a nagy fekete szemeivel nézett rám, hogy "hagyjál má' vaze...".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése