Minden napra egy mese...

Szilvi mostanában sokat mesél ábelnek a http://mese.lap.hu -ról, de ma este találta meg, a szerintem leg gyalázatosabbat. Szegény metematika tanár gyerekek...

Ime:

Mese a három szögről
Hol volt, hol nem volt, a plusz végtelenen innen, de az x-y koordináta rendszeren túl, egy egységsugarú kör belsejében éldegélt az öreg Háromszög. Ennek az öreg Háromszögnek nem volt egyebe, mint három daliás szöge, név szerint: Alfonzó, Bétamás és Gammatyi. Alfonzó és Bétamás vékonydongájú hegyesszög, Gammatyi pedig daliás derékszög volt.
Amikor az öreg Háromszög érezte, hogy közeledik a nullára redukálásának az ideje, így szólt szögeihez:- Menjetek kedves szögeim, számegyenest látni!A jó öreg feltarisznyázta őket hamubasült logaritmussal és néhány soványka pi-vel, ők meg fejükbe nyomták hatványkitevőiket és egy R sugarú nyári napon elindultak szerencsét próbálni.
Mentek, mendegéltek, az egyik koordinátarendszerből a másikba, míg egy hatalmas gyökerdőbe nem értek.- No itt megpihenhetünk! - mondta Gammatyi.Mindjárt le is telepedtek az egyik gyökvonás alá, és falatozni kezdtek. Már éppen a hamubasült logaritmus utolsó mantisszájánál tartottak, amikor a bonyolult egyenlőtlenségek halmazából hirtelen előugrott a gonosz manó, a piros sapkás párosfüggvény, a Cosinus.- Adjatok hamubasült logaritmust! - kiáltotta, de a szögek rá sem hederítettek. Amikor a gonosz Cosinus látta, hogy parancsát nullába sem veszik, kikapta Gammatyi kezéből az utolsó mantisszát, és úgy elszaladt vele, hogy porzott utána a számegyenes. Node Gammatyi sem volt rest, a gonosz Cosinus után eredt. Alfonzó és Bétamás is követte őket.
Futottak árkon-bokron keresztül, nevezetes szorzatokon és gyöktényezős alakokon át, míg egy félelmetes dőlt síkú koordináta-rendszerbe nem értek. Ennek a közepén egy kacsalábon forgó, emeletes tört állt. A Cosinus egyenesen ide menekült, a szögek utána. Kergették a számlálóban, majd a nevezőben, benéztek minden egyenletbe, minden gyökjel alá, kinyitottak minden zárójelet, hiába. Gyönyörű, aranyos megoldóképletek, és bíbor-bársony függvények között rohantak tovább, össze-vissza borogatták a hatványokat és a gyököket. Az egyik gyökjel alatt végre megpillantották az ott lapuló gonosz Cosinust. Gyorsan kiszabadították negatív előjelét, majd megsemmisítették a gonoszt. Ezután sétára mentek a számlálóban, ott megcsodálták a pluszokat és a mínuszokat, a különféle gyökvonásokat és a zárójeleket.
Az egyik szögletes zárójelben megpillantottak egy megkötözött Tangenst, kit azonnal kiszabadítottak. Erre a Tangens így szólt:- Én vagyok a Tangens király, akinek a birodalma a mínusz végtelentől a plusz végtelenig terjed. Sajnos birodalmamat elvarázsolta a gonosz Cosinus. Erre a daliás Gammatyi így felelt:- Felség! A gonosz nincs többé! Megsemmisítettük. Birodalma ismét szabad!- Haj, lett erre nagy öröm! Tangenskirály a fele birodalmát neki adta a három szögnek, továbbá a három fiút aránypárba állította három lányával nevezetesen: Alfonzó aránylott Amáliához, Bétamás aránylott Beátához, Gammatyi pedig aránylott Cecíliához.
Lett nagy öröm, lett nagy átrendezés. Hét perióduson keresztül és hetedhét számrendszeren át tartott a lakodalom. Ezalatt folyt az osztás, szorzás, négyzetreemelés, míg a fiatalok közös nevezőre nem jutottak. Nemsokára létrehozták a legkisebb közös többszörösüket, és még ma is élnek, ha meg nem haltak.

Vége