Annyi sokk ért mostanában, de a legnagyobb az volt, hogy pereceltem egy olyat a motorral, hogy az már fájt. Messengeres partnereim "hallhatták" a nyögéseimet is... :) De semmi aggodalom, nem volt csonttörés, és már jól is vagyok! Mind lelkileg, s testileg. Megpróbálok ismét szorgalmas blog író lenni. Csak olyan nehéz, mert vannak dolgok, amik egyenlőre nem kerülhetnek be ide...
Most leginkább vágyakozva várom az igazi tavaszt, szerintem többed magammal...
kedd, február 27, 2007
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Hol borultál, sógi? Hogy sikerült összehozni?
Megjegyzés küldése