szerda, április 05, 2006
hétfő, március 27, 2006
Elhagytuk régi szolgáltatónkat...
Mivel tehetetlen, tohonya társaság volt a korábbi szolgáltatónk, s mindemellett drága is, egy fiatal csapat mellett döntöttem (Köszönet a nyomravezetésért Wágner Ferinek alias Franz-Lorenz Wagner). Igy a képek pár napra esetleg eltünhetnek a blog-ról (bár erre az esély igen kicsi), de semmi izgalom, meg lesz minden hamarosan! SŐT! Akik külhonból néznek minket, mostantól (elvileg) nem kell várniuk a képek letöltődésére.
szerda, március 22, 2006
kedd, március 21, 2006
Alex, Sándor napot ünnepelt:
Már nagyon régen jártunk Emődön, Alexéknál. De most eljött az idő, mert egy olyan bulira voltunk hivatalosak, ami csak a szűk baráti körnek szólt. Disznótoros volt a menű, ami igazán jól szívta az alkoholt. :-)
Kérdés, vajon mire gondolhatott ezen a képen Alex:
Az összes kép megtekinthető itt:
Kérdés, vajon mire gondolhatott ezen a képen Alex:
Az összes kép megtekinthető itt:
szombat, március 11, 2006
péntek, március 10, 2006
Zűrös hét:
Már a hétfői nap sem volt könnyű, hisz' reggeltől estig elfoglalt voltam, de ez a rohanás az egész hétre kihatott. Ábel fülfájása némi pánikkal töltött el, de ez szerencsére csak egy éjszakás kaland volt. Csütörtökön ismét találkoztunk a szokásos játék partin Éváéknál, amiből egy politikai nézetmegosztó beszélgetős, disznótorost falatozós esemény lett. Szerencsére nem estünk egymásnak véres kézzel, mint azt a Rogán tenné a Gyúrcsánnyal, ha a disznóbökő kés a kezében lenne. Ebből látszik, hogy az igazi barátságot nem ronthatja meg a politika.
Az örömbe némi ürömként vegyült bele Szilvi rossz hangulata, mert Árpád vezérünk (a fogorvosunk) nem végzett elég alapos munkát, s így szegénykém fog és álkapocs fájdalommal is küzdött. Ezen fájdalom közvetve nekem is okozott némi lelki sérülést, de szerencsére én hamar kiheverem ezt. Mert erre a lányra nem lehet haragudni! (IMÁDOM!!!)
Péntek: Na ez a nap volt idáig a csúcs. Kialvatlanok voltunk és nyűgösek. Egy laptopot kellett üzembe helyeznem -a szokásos csótánykergetősdi után-, s mindenféle földi jóval felvérteznem. Ez elég sok időbe került, s így nem tudtam úgy részt venni a kedves szomszédaink Zoltán napi összejövetelén, mint szerettem volna. Emiatt módfelett restellem magam, de talán megbocsátják nekem. Szilvikém még mindig sírógörccsel küzd a foga és "énmiattam", úgyhogy most kicsit elegem lett... Jó is itt magányomban irogatni, és reménykedem csak abban, hogy a holnap csak jobb lehet. Szülinapi babazsúrra vagyunk hivatalosak, ahol lesz sok meglepi a gyerekeknek...
De itt abba is hagyom, és a következő "post" legyen a babazsúr képösszefoglalója, komment nélkül...
Az örömbe némi ürömként vegyült bele Szilvi rossz hangulata, mert Árpád vezérünk (a fogorvosunk) nem végzett elég alapos munkát, s így szegénykém fog és álkapocs fájdalommal is küzdött. Ezen fájdalom közvetve nekem is okozott némi lelki sérülést, de szerencsére én hamar kiheverem ezt. Mert erre a lányra nem lehet haragudni! (IMÁDOM!!!)
Péntek: Na ez a nap volt idáig a csúcs. Kialvatlanok voltunk és nyűgösek. Egy laptopot kellett üzembe helyeznem -a szokásos csótánykergetősdi után-, s mindenféle földi jóval felvérteznem. Ez elég sok időbe került, s így nem tudtam úgy részt venni a kedves szomszédaink Zoltán napi összejövetelén, mint szerettem volna. Emiatt módfelett restellem magam, de talán megbocsátják nekem. Szilvikém még mindig sírógörccsel küzd a foga és "énmiattam", úgyhogy most kicsit elegem lett... Jó is itt magányomban irogatni, és reménykedem csak abban, hogy a holnap csak jobb lehet. Szülinapi babazsúrra vagyunk hivatalosak, ahol lesz sok meglepi a gyerekeknek...
De itt abba is hagyom, és a következő "post" legyen a babazsúr képösszefoglalója, komment nélkül...
Plágium:
Kedves olvasóim! Az alábbi bejegyzés nem az én szerzeményem -mint azt az idézőjel is mutatja-, de annyira megfogott, hogy az örökkévalóságnak itt is hagyok egy példányt belőle...
szerda, március 08, 2006
30-asok és akörüliek!!! Érdemes elolvasni!
"Mai gondolataim, hogy akik a 80-as évek előtt születtek, azok valódi Hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlél fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem.
Azért az nem volt semmi.
Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért.
Egyszerűen mi voltunk a hibásak.
Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!) Étkezési szokásaink Schubert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy mc donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk.
A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt, pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban. Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az egyfajta számítógép vót), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-röl, Surround Soundról, Internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pinpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket.
Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülök autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni.
Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.
Talán mi voltunk a boldogabbak!?"
Azért az nem volt semmi.
Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért.
Egyszerűen mi voltunk a hibásak.
Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!) Étkezési szokásaink Schubert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy mc donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk.
A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt, pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban. Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az egyfajta számítógép vót), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-röl, Surround Soundról, Internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pinpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket.
Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülök autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni.
Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.
Talán mi voltunk a boldogabbak!?"
hétfő, március 06, 2006
Osztálytalálkozó:
Eltökélt szándékom, hogy a régi barátokat öszehozzam egy nagy beszélgetésre. Szerencsére nem csak én vagyok ezzel így, hanem szinte mindenki, akit megleltem. Úgy érzem, hogy sikerült felkorbácsolnom mindenki aktivitását, s hogy a romatikus hangulat megmaradjon, itt vannak a régi osztályképek. Vajon megtudjátok mutatni, melyik voltam én? :-)
A megoldás:
Külön köszönet Szivós Áginak a képekért!!!
A megoldás:Külön köszönet Szivós Áginak a képekért!!!
szombat, március 04, 2006
Vicc:
Két informatikus beszélget:
- Képzeld, tegnap az éjszakai klubban megismerkedtem egy csinos szőke nővel.
- Szerencsés fickó...
- Felhívtam a lakásra, ittunk egy kicsit, átöleltem...
- És aztán, mi volt még?
- Egyszer csak azt mondja: "vetkőztess le!"
- Nahát...
- Levettem a szoknyáját, aztán a bugyiját is, aztán lefektettem a notebook mellé, az asztalra...
- Nocsak vettél egy notebookot? Milyen processzorral?
- Képzeld, tegnap az éjszakai klubban megismerkedtem egy csinos szőke nővel.
- Szerencsés fickó...
- Felhívtam a lakásra, ittunk egy kicsit, átöleltem...
- És aztán, mi volt még?
- Egyszer csak azt mondja: "vetkőztess le!"
- Nahát...
- Levettem a szoknyáját, aztán a bugyiját is, aztán lefektettem a notebook mellé, az asztalra...
- Nocsak vettél egy notebookot? Milyen processzorral?
szerda, március 01, 2006
Új év, új dizájn!
Kicsit átalakítottam a honlapunkat. Szerintem ez a színvilág olvashatóbb, és nekem jobban is tetszik... És nektek???
szombat, február 25, 2006
Kedves Fülöp Réka!
Ez a videófelvétel most csak neked szóljon, hiszen nem ismerek rajtad kívűl mást, aki ennyire kutyafun lenne! Ime hát a link:
Egy éves lett a BLOG-om
Hihetetlen, de már egy éve olvasgattok. Írtam jóról-rosszról, szépről-csúnyáról, és erre közel négyezer látogatő volt kíváncsi. Ezért érdemes csinálni, bár eredetileg csak a magam szórakoztatására szántam ezt a blog dolgot. És ma már? Ha elmegyünk egy buliba, már mindenki sóvár szemekkel figyeli, hogy mikor kerülnek fel a képek. :-)
Nézzük hát, mit mutat a statisztika, térkép szerint:
Nézzük hát, mit mutat a statisztika, térkép szerint:
Tisztán látszik, hogy a legtöbb olvasó Magyarországról van...
...a jó öreg Amerika is rejt olvasókat...
...India pedig egészen meglep... :-)
Köszönjük figyelmeteket!!!
péntek, február 24, 2006
Francia kapcsolat
"Drága Balage!
Nagyon jó olvasni a blogodat! Minden nap kíváncsi szemekkel fürkésszük minden általad vetett betűk összességéből fakadó gondolatokat. Bár tudjuk néha egyedül érzed magad, de hidd el, félelmetes romantika sugárzódik ebből a Francia kiküldetésből. Kicsit irigyellek, hogy ilyen megadatott neked, hisz’ az én diákéveimben még egy szomszédos városba is királyság volt eljutni. Igazi világjáró, azaz kozmopolitán lettél… :-)"
Részlet a válaszból:
"Szia Andris!
Köszönöm szépen a bíztató szavakat! Szerintem válts szakmát! Aki ilyen szépen tudja gondolatait szavakba önteni, még sikerre viheti nagy, sznob irodalmi közegben is. :-) (volt már aki mondta, hogy írhatnék egy könyvet. Megnyugtatok mindenkit, folyamatban van...)
Örülök, hogy néztek, én is mindennap rápillantok a Kovácsolt-blogra. Sőt, tegnap előtt este annyira nosztalgiázhatnékom volt, hogy az összes 2004-ben készült képet végignéztem. Nagyon jó volt, akkor még egy fiatal fiatal voltam. :-) ..."
Szerintem, vadidegenként is érdemes olvasni ezt az önkétes blogot. Már többször "bereklámoztam" Balage barátom gondolatait, de ezt most különösen feszült figyelemmel kísérjük, hisz' egy nagyon kedves barátunk költözött át a jó öreg Európa másik felére...
Olyan érdekes, nekem mindig a saintropes-i csendör (Lui de Funes), és a Riviéra jut eszembe, ha a Francia tengerpartra gondolok. (No meg a kismellű Francia lányok...)
Ha a feti logo-ra kattantok, máris olvashatjátok írásait!
hétfő, február 20, 2006
Ábi szinező:
Ma este, amikor nyafogva odabújt hozzám az Ábel, gyorsan kerestem szinezőt neki az interneten, és elkezdtem megtanítani, hogyan kezelje az egeret. (Tudom, egy rendes apa nem ültetné oda a fiát a számítógéphez, de mentségemre legyen az előző bejegyzés, vonatépítőset is játszottam vele)
Szerencsére a laptopomhoz igen kis méretű egér van, így jól ileszkedik a pici tenyerébe, és még a drótok sem zavarják össze, mivel nincsenek. :-) Közel egy óráig szinezgetett, s percről percre jobban kezelte az egeret, és a végeredmény egy színharmóniával bíró kép lett, amit már kérésére ki is nyomtattunk, s az itthoni faliújságra ki is raktuk.
Ime a nagy mű:
A színező program az alábbi linken érhető el:
Szerencsére a laptopomhoz igen kis méretű egér van, így jól ileszkedik a pici tenyerébe, és még a drótok sem zavarják össze, mivel nincsenek. :-) Közel egy óráig szinezgetett, s percről percre jobban kezelte az egeret, és a végeredmény egy színharmóniával bíró kép lett, amit már kérésére ki is nyomtattunk, s az itthoni faliújságra ki is raktuk.
Ime a nagy mű:
A színező program az alábbi linken érhető el:
vasárnap, február 19, 2006
Éva szülinapi bulija:
(Egyenlőre csak egy link, ahol a képek vannak, s majd később bővebben: )
Szóval nagyon jól éreztük magunkat. Ugylátszik a karaoke most már életünk része lett, és nem múlhat el születésnap nélküle...
Igen, Ő, azaz Éva lett megint egy évvel öregebb. De mint a mondás tartja, csak az öreg, ki annak érzi magát, s különben is, a mi Évánk még FIATAL! :-)
Ime hát a bulin készült képek, melyek tanuskodnak a fergeteges hangulatról, és a 12 éves whisky jótékony hatásáról:
Szóval nagyon jól éreztük magunkat. Ugylátszik a karaoke most már életünk része lett, és nem múlhat el születésnap nélküle...
Igen, Ő, azaz Éva lett megint egy évvel öregebb. De mint a mondás tartja, csak az öreg, ki annak érzi magát, s különben is, a mi Évánk még FIATAL! :-)
Ime hát a bulin készült képek, melyek tanuskodnak a fergeteges hangulatról, és a 12 éves whisky jótékony hatásáról:
szerda, február 15, 2006
Óvodai Farsang...
Ábi nagyon készülődött az ovis farsangra, és ebben nagy szerepet játszott a Pocokéktól kapott Maszkabál című DVD, Grillusz Vilmos prezentálásában. Mindenáron papagájnak készült, s nem kis munkával el is készült a jelmez, ami sajnos megörökítve már nem lett, mivel égtelen sírásba kezdett szegény fiúnk, ahogy az oviban próbáltam jelmezébe beöltöztetni...
szerda, február 08, 2006
vasárnap, február 05, 2006
Katona Zoli meglepi szülinapja:
Mi is hivatalosak voltunk, s így sikerült meglepni az ünnepeltet, ahogy kiléptünk a függöny mögül:
Ahogy a lufi eldurrant!
Közös éneklés...
Karatézó Zolika... :-)
Az összes kép megtekinthető itt:
Kékpezsgő túra...
Ötlet hiányában, egy új ötlettől felvértezve határoztuk el magunkat ismételten, hogy elutazunk a szlovákiai párkányba. Bulira készültünk, s Zsuzsi egyik kedvenc csemegéjének beszerzése volt a cél, szerencsénkre sikeresen. És ha már utaztunk, akkor Dobogókőn is sétáltunk egyet a nagy hóban, a gyerekek örömére:
Az összes kép megtekinthető itt:
http://www.kovacsolt.hu/album/kirandulasok/parkany/
csütörtök, február 02, 2006
Skarlátos lett Ábel...
Köszönhetően a helyi óvoda, és az etnikum higiéniai hiányosságának, az emberek igénytelenségének, és tudatlanságának. A rendelőben pl egy egyértelműen bárányhimlős gyermeket ültetett mellénk egy anyuka...Nem sejtette, hogy van fertőző váró? A sok mosdatlan, szószerint büdös kisebbségről (ha valaki nem értené, a cigányokról beszélek) nem is beszélve, akik úgy használják a beteg várót, mintha királyok lennének, és egyedül élnének a földön (Ja, számukra még a postás is ember, aki a segélyt hozza). És amikor ezt szóvátettem, még fel is háborodtak... De úgy látszik, társadalmunknak el kell viselni, sőt támogatni kell ezt a fogatlan, mosdatlan kúltúrát ?! Éljen Európa!!!
A Skarlátról ezt találtam:
"Skarlát az óvodában
A skarlát egyike a jól ismert, klaszszikus gyermekbetegségeknek. a Streptococcus nevû kórokozó egyik alfaja okozza. Ez a baktériumtörzs egy méreganyagot, úgynevezett toxint termel, s emiatt legalábbis régebben a skarlát igen veszélyes betegségnek számított. a toxin gyakran megtámadta a szívet, a vesét és az ízületeket. Amikor a beteg túljutott az elsô heteken, gyakran számolni kellett késôbbi szövôdményekkel. Ezek néha olyan krónikus betegségek voltak, amelyek bizony megkeserítették, nem egyszer megrövidítették a skarláton átesettek életét.A penicillin felfedezése egyben a skarlát ellenszerének megtalálását is jelentette. Kiderült, hogy a penicillin, illetve az utána kifejlesztett más, korszerû antibiotikumok nemcsak magát a skarlátot gyógyítják meg szinte száz százalékosan, hanem ezekkel az antimikróbás szerekkel elejét lehet venni a veszélyes szív-, ízületi és veseszövôdményeknek is. Mára legalábbis a világ fejlettebb felén, és ebben a vonatkozásban mi is idetartozunk a skarlát már nem több, mint egy kiütéssel járó lázas torok-, illetve mandulagyulladás. a gyerekek pár nap alatt rendbe jönnek. Szinte sohasem kell kórházba feküdniük, elég, ha otthon pihennek pár napot. Ám az örömbe azért ezúttal is cseppent egy kis üröm. Ugyanis azzal, hogy a skarlát ilyen könnyû lefolyásúvá vált, megváltozott a szervezet védekezô reakciója is. Azelôtt annak az illetônek, aki egyszer már túlesett a skarláton, az immunrendszere annyi ellenanyagot termelt a baktérium ellen, hogy a szervezet egy életre védetté vált ellene, soha többé nem kapta el a baktériumot. a penicillin, illetve a penicillinhez hasonló antibiotikumok viszont olyan gyorsan elpusztítják a kórokozót, hogy az immunrendszer munkájára alig-alig van szükség. Viszont az ezért alig termelôdô ellenanyag gyenge védettséget ad. Nem csoda, hogy manapság a skarlátot kétszer-háromszor is el lehet kapni.Mint látjuk (szerencsére) a skarlát sem a régi. Ne essünk hát pánikba, ha az óvodában, bölcsôdében elkapja valaki. Valamikor szokásban volt, hogy ilyenkor mintegy megelôzésképpen a többi gyerek, meg a testvérek is, pár napig kis dózisban penicillin tablettát szedtek. Ez mára már kiment a divatból. Elsôsorban azért, mert mint említettük, a skarlát már enyhe betegség. Másodsorban, mert a kis dózisú penicillin nem is védte ki mindig a fertôzést, viszont a tüneteket olyan enyhévé tette, hogy gyakran észre sem lehetett venni, ha a gyerek megkapta a skarlátot. Márpedig az ilyen észrevehetetlen, enyhe lefolyású skarlátban elmaradt a teljes dózisú és kellô idejû kezelés, s ez bizony veszélyes lehet. az ilyen módon nem elegendô gyógyszerrel "elôkezelt" skarlát után még egy minimális kis immunitás sem maradt vissza."
Tehát félelemre semmi ok! :-)
A Skarlátról ezt találtam:
"Skarlát az óvodában
A skarlát egyike a jól ismert, klaszszikus gyermekbetegségeknek. a Streptococcus nevû kórokozó egyik alfaja okozza. Ez a baktériumtörzs egy méreganyagot, úgynevezett toxint termel, s emiatt legalábbis régebben a skarlát igen veszélyes betegségnek számított. a toxin gyakran megtámadta a szívet, a vesét és az ízületeket. Amikor a beteg túljutott az elsô heteken, gyakran számolni kellett késôbbi szövôdményekkel. Ezek néha olyan krónikus betegségek voltak, amelyek bizony megkeserítették, nem egyszer megrövidítették a skarláton átesettek életét.A penicillin felfedezése egyben a skarlát ellenszerének megtalálását is jelentette. Kiderült, hogy a penicillin, illetve az utána kifejlesztett más, korszerû antibiotikumok nemcsak magát a skarlátot gyógyítják meg szinte száz százalékosan, hanem ezekkel az antimikróbás szerekkel elejét lehet venni a veszélyes szív-, ízületi és veseszövôdményeknek is. Mára legalábbis a világ fejlettebb felén, és ebben a vonatkozásban mi is idetartozunk a skarlát már nem több, mint egy kiütéssel járó lázas torok-, illetve mandulagyulladás. a gyerekek pár nap alatt rendbe jönnek. Szinte sohasem kell kórházba feküdniük, elég, ha otthon pihennek pár napot. Ám az örömbe azért ezúttal is cseppent egy kis üröm. Ugyanis azzal, hogy a skarlát ilyen könnyû lefolyásúvá vált, megváltozott a szervezet védekezô reakciója is. Azelôtt annak az illetônek, aki egyszer már túlesett a skarláton, az immunrendszere annyi ellenanyagot termelt a baktérium ellen, hogy a szervezet egy életre védetté vált ellene, soha többé nem kapta el a baktériumot. a penicillin, illetve a penicillinhez hasonló antibiotikumok viszont olyan gyorsan elpusztítják a kórokozót, hogy az immunrendszer munkájára alig-alig van szükség. Viszont az ezért alig termelôdô ellenanyag gyenge védettséget ad. Nem csoda, hogy manapság a skarlátot kétszer-háromszor is el lehet kapni.Mint látjuk (szerencsére) a skarlát sem a régi. Ne essünk hát pánikba, ha az óvodában, bölcsôdében elkapja valaki. Valamikor szokásban volt, hogy ilyenkor mintegy megelôzésképpen a többi gyerek, meg a testvérek is, pár napig kis dózisban penicillin tablettát szedtek. Ez mára már kiment a divatból. Elsôsorban azért, mert mint említettük, a skarlát már enyhe betegség. Másodsorban, mert a kis dózisú penicillin nem is védte ki mindig a fertôzést, viszont a tüneteket olyan enyhévé tette, hogy gyakran észre sem lehetett venni, ha a gyerek megkapta a skarlátot. Márpedig az ilyen észrevehetetlen, enyhe lefolyású skarlátban elmaradt a teljes dózisú és kellô idejû kezelés, s ez bizony veszélyes lehet. az ilyen módon nem elegendô gyógyszerrel "elôkezelt" skarlát után még egy minimális kis immunitás sem maradt vissza."
Tehát félelemre semmi ok! :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)