Gyerekszerelem

Nem tudom, más anyukák-apukák mikor szembesülnek ezzel a dolggal. Mi midenesetre rendesen belecsöppentünk, ezekbe az igen-igen őszinte érzelmekbe. Valamiért ( khm...Nem is kommentálnám miért :) ) fiunk a társaság középpontja az oviban. Még régebbi történet, de így lesz teljes a kép, miröl is akarok írni, elmesélem hát.

Egyszer Szilvi elment Ábiért az Oviba, ahol egy kislány (név szerint Podmanicki Réka) közölte, ha nagy lesz, az Ábeltől lesz majd a kisbabája. Még meghökkenni sem volt ideje szegény Szilvikémnek, máris jött egy Anyuka a lányával, akik közölték, hogy Ábellel esküvőjük lesz, és Nella lesz a menyasszony. Azért figyelitek milyen mázlija van a fiamnak? Két csaj rajong érte nyiltan!!! Ábelen ugyan nem látszik anyira, de számunkra egyértelmű, hogy a Nelláért van oda meg vissza.

Nella a rafinált:
Ha bemegyünk az oviba reggel, Ábelt midenki körbezsongja, ölelgetik a csajok, ráncigáljak a srácok, hogy gyere játszani, stb. De mikor a tömeg az első nagy öröm után szétszéled, Nella odasomfordál hozzá, és átöleli, puszit ad neki. Persze Ábel sem hálátlan! Egyszer ebéd után mentem a gyerekért az oviba. Nellának ott kellett aludnia, s mikor készültünk indulni, Ábi a maga utálatos, nincs kedvem semmihez csoszogós járásával odament Nella ágyához, és akkora csókot nyomott a szájára, hogy az óvónéninek majdnem kifordult a könyv a kezéből, és lecsuklott a székéről is, ámulatában.

Öröm látni ezeket a minden érdektől mentes érzelmeket a gyerekekben! Annyira tiszta, hogy az emernek a torka is összeszorul...

Vajon ez a generáció már más lesz? Vagy a mi gyerekeink csak kivételek? Más apuka is így látja saját gyermekét...?