Nem történik semmi, és mégis sokminden...

Szürke hétköznapok... Mostanában csak a munka az, ami az ünnepek után kijár nekünk. Nem pezseg az élet. Ha a hétvégén nem lenne Alex és Beus névnapi bulija, elunnánk magunkat. Bár Ábellel mindíg csodálatos minden pillanat. Már nagyon szeret bölcsibe járni, nem akar hazajönni, csak az uzsonna után. Mondjuk (talán) nekünk is kényelmesebb, hogy csak 4- 5 óra között kell menni érte.

Megy majd még a héten fodrászhoz Ábi, majd egy képet csinálunk róla, hogy milyen volt és lett....

A kerítésünk is elkészülni látszik, pénteken megyünk faanyagot válogatni... Azt is lefényképezem majd...

Szegény Szenya is egy "kedves" gyalogos miatt összetörte az autóját munka közben. Ez is csak nehezíti a szürke hétköznapokat. :-(

A Pápa is dobott egy hátast... Nem tett jót neki a 80-as években az a haslövés... :(

Vicc:
Két szőke nő beszélget:
-Már három gyereked van? Nem is tudtam...
-Igen, imádom a nagy családot...
-És lesz negyedik is?
-DEHOGY! Tudod jól, hogy a Földön minden negyedik Kínai!!!

Üdv: András